Az a bútor család változatos színben és formában, amit a 70-es, 80-as években Románia exportálta a környező országokba. Szülővárosomban, Sepsiszentgyörgyön is volt egy gyár, ahol ezeket gyártották nagy sikerrel. Nagyon összetett és változatos család volt. Azt hiszem az az ebédlő garnitúra volt a legsikeresebb, ami három részes szekrényből+ asztal+6 székből állt.
Ilyen volt egyik régi jó ismerősöm anyukájának is, aki egyedül maradt a nagy családi házban, ezért úgy döntöttek gyermekeivel, hogy a nagy házat egy új építésű kisebb lakásra cserélik.
A lakás alakulásával szépen el kezdték tervezgetni a berendezést, amikor kiderült, hogy a Mama a világért sem szeretne megszabadulni Bonanza étkezőjétől!!! Hiába a csodás modern konyha... a Bonanza marad!! Emlékek kötik hozzá. Tanuja volt a több mint 40 éves házasságnak, a gyerekek születésének, lakodalmának és annyi de annyi mindennek, hogy ezt Nem szabad kidobni, lecserélni.
Itt jövök én: megoldási azt a projektet, hogy a nyitott konyha - ebédlő-nappali környezetben jól megférjeb együtt a Bonanza és az új konyhabútor.
Színmintákkal a zsebemben indultam a festék boltba, ahol színre kevertettem a matt zománcfestéket.
Nagyobb falat a pultok festése volt. Egy hétig kísérleteztek hogy a megfelelő színt eltaláljam.
Aztán a szekrényeket alapoztam Harzoval és Trikolór aqva matt zománcfestéket kétszer festettem.
P
A pult részek és az asztal festése következett.
Harzo, zománc [ bézs színű] majd egy kis színezett lakkal és flóder gumi segítségével mintát festettem rá. Ezt száradás után Annie Sloan dark wax-al kentem át.
Próbálok szerezni képet a végleges helyén, hogy megmutassam milyen szép az új helyén új ruhájában.
