2014. november 15., szombat

Márton napi VILLÁMKIÁLLÍTÁS

Hosszú évekig éltünk Pusztahencsén. A falu, mely majdnem nevezhető második szülőfalunknak ,nagyon kedves még mindig a számunkra. Barátaink, jó ismerőseink laknak itt , akikkel találkozni mindig kellemes élmény.
A gyönyörűen felújított általános iskola és óvoda  kis közössége évente megemlékezik a Márton napról. Óvodások, iskolások hetekig készülnek verssel, énekkel, rövid jelenetekkel, amelyek mind mind a Márton naphoz kapcsolódnak.
Az "egydélutános" rendezvény keretén belül két osztályterem kiállításnak ad helyet, amit az egybe-gyűltek megcsodálhatnak.
 Idén, nagy megtiszteltetésemre, Erika, az iskola igazgatója rám gondolt. Én rendezhettem be az egyik osztálytermet.
 Férjem, ( a világ legjobb menedzsere :) ) azonnal intézkedett. Kölcsönkérte barátaink nagyobb méretű autóját, hogy jó sok mindent tudjunk bepakolni. Mivel épp elkészültem a 100 éves konyhaszekrény felújításával ezért egyértelmű volt, hogy az is jön velünk. Összeszedtük régen festett üvegeimet, dobozaimat, ládát, bölcsőt, faliórát.... csipketerítőket, szépen bepakoltunk, majd kipakoltunk, aztán újra be és újra ki. :) Hát minden esetre egyedül nem tudtam volna végigcsinálni.
 A kiállítás témája "Zita világa". Megpróbáltam  szemléltetni a tevékenységet, amit folytatok szabad és nem szabad időmben. :)
  Nagyon sokan eljöttek, megnézték. Nagyon örültem mindenkinek! Jó volt kicsit találkozni régi ismerősökkel. Nagyon jól éreztük magunkat.
 A többit a képekre bízom :)







































Köszönöm, hogy benéztél hozzám :)

2014. október 27., hétfő

A műhelyem

Van egy kis zúg , ahová elbújok a világ elől és alkotásnak adom a fejem. Csönd. Nincs kinti zaj, nincs rádió, tv, telefon.... csak én vagyok a festékeimmel, ecseteimmel.
Ez a kis zúg folyton változik. Itt mindent kipróbálok kedvemre. Átrendezni nincs nagy lehetőségem, mert kevés a hely , de mindig tudok betenni valami olyan bútordarabot, amit jobban ki tudok használni.
A kedves férjem és arany kisfiam csináltak nekem polcrendszert és asztalt, ahol kedvemre pakolhatok, dolgozhatok, ahol elfér a varrógép és a festőállvány egyaránt.
Nemrég szereztem egy tuti szekrényt, amibe az összes festékemet be tudom rakni! Csoportosítva! Nem mindegy ám! :)  Igaz, ha rend lenne nem találnék meg semmit :) Ez így jó nekem , ahogy van.
Ha valaki benéz egy esti órában, körülbelül ezt látja :  ÉN ülök a szoba közepén egy kiszuperált forgószéken, lábamra egy kis hősugárzó ontja  a meleget, hogy meg ne fagyjak- hisz itt az ősz, kezemben ecset, a festékpöttyöktől alig látszó asztal tele van száradó dobozokkal, ecsetekkel, festékes vizzel tele befőttesüvegekkel, a földön körülöttem nagy karton dobozok , egytől egyig nyitva, amiben szalvéták és rizspapírok sorakoznak jó esetben téma szerint ( mert legtöbbször össze vannak kutyulva) egy-két stencil leesve a földre a sok sok elhasznált papírtörlő közé és ezt az egész teret a patina és a terpentines oldószer illata lengi be . Hát nem romantikus? Ne mondjátok, hogy ti nem szeretnétek ilyen környezetben dolgozni? Én imádom!

Az ajtó, amit hat évvel ezelőtt "antikoltam" mert nekem így tetszett :) , akkor még nem ismertem szuper krétafestékeket, ezért alapozóval, zománccal és lazúrral oldottam meg.
Ez a szekrény, amit szereztem a festékeimnek. Egyelőre nincs lefestve, mert sajnos arra nincs időm :(  De egyszer biztosan lesz majd ! Addig így teljesít szolgálatot.



A többi kép magáért beszél . 








No comment !









Sok szeretettel, Zita