2016. január 2., szombat

Kata öröksége

Mi, magyarok, ha otthonról van szó, nagyon földhözragadtak vagyunk.
Tőlünk nyugatabbra élő embertársaink egy életet leélnek bérlakásokba, mi meg annyira ragaszkodunk hozzá, hogy saját házunk legyen! Hogy miért van ez így? Talán azért , hogy ne kellejen tovább kergetnünk a csodaszarvast? Vagy azért, hogy legyen amiért egy életen át dolgozzunk?
Nem fogom ezt boncolgatni. A lényeg egy , hogy Kata szekrénye kapcsán jutottak eszembe ezek a gondolatok. Eladták családi házukat, ami egyedül maradt, beteg édesanyjának túl nagynak bizonyult.
A régi konyhaszekrényt, padot , ládát, asztalt és hokedliket viszont szerették volna megmenteni. Istenien fog mutatni egy fedett terasz berendezéseként.
Az, hogy fehér és kopott legyen, az biztos volt. De, hogy a továbbiakban milyen minta kerüljön rá az még kérdéses !
Valami egyszerű, amiben egy férfi is jól érzi magát....én szeretem a rózsákat, de azért gondolok a férjemre is :) - mondta a háziasszony :)
Végül, láss csodát!!! a férj volt, aki kiválasztotta a rózsás motívumot, amivel díszítve lett a bútor :)
Sőt, az is az ő ötlete volt, hogy legyen ráírva a mama neve, aki valamikor férjhezmenetelekor kapta ezt a bútort.
Azóta már sokat megért. Három gyerek nőtt fel mellette, sőt pár évvel ezelőtt át is lett festve kék-sárgára. Biztosan emlékeztek, hogy volt egy időszak, amikor hódított ez a színpárosítás.
Nézzétek meg milyen lett.
 Ilyen volt............

 Így kezdődött. Kató néni minden nap jó meleggel várt. ( hogy hamar száradjon a festék). Közben rengeteget beszélgettük az élet nagy dolgairól.

 ,
Végül két ajtó lett virággal díszítve, a fiókra került a név és a dátum, a többi ajtóra meg deszka mintát festettem.

A kopások színtén festve vannak.




A kis ládikót otthon készítettem el, mivel a teteje törött volt, másikat kellet készíteni.







Már csak azt remélem, hogy annyira fogják szeretni, mint amilyen szeretettel  készítettem.

Levendulák a konyhában

Kicsit hivatalosan kezdem a bekezdést: A levendula napjaink legkedveltebb virága. Óriási divatot teremtett magának az a kis egyszerű, lila illatos virág, amit már az őseink is nagyon szerettek használni gyógyító ereje, rovarijesztő hatása miatt.......
Mindegy, hogy mire használjuk, de ha meglátjuk a lila színben pompázó kis virágokat mindjárt elolvadunk! :)
Egyszerűen nem lehet megúnni.
Ezzel Ancsa is így van. Amikor megvette élete első lakását, benne egy királykék bútorlapból gyártott konyhabútorral, nem volt kérdés, hogy halvány lila lesz a fal, a bútor meg szürke és levendulás!!
A lecke fel volt adva! Enyém volt a kivitelezés.
Most is mint mindig, kedvesem segítségére volt szükség. Kénytelen voltam valamivel feldobni a sima bútorlap ajtókat, ahhoz, hogy abból majd kicsit antikolt, kicsit vintage jellegű konyhát varázsoljak.
Nagyon jól össze kellett szedni a gondolataimat, hogy mit vigyek magammal, mivel a kérdéses konyha egy lakótelepi lakás harmadik emeletén található. Szó, ami szó: nem bírom a lépcsőzést. Soha nem voltam egy sportos alkat, de a sok lépcső végképp ki tud készíteni! :)
Kedvenc barkácsboltunkban megvettük a dekor léceket, párom leszabta, felragasztotta, szegezte, mindent, hogy az olyan legyen , mint amilyennek lennie kell.
A jól bevált Annie Sloan chalkpaint mellett döntve, mégpedig a Paris grey és old white keverékéből sikerült megtalálni a megfelelő árnyalatokat.
A munka elkezdődött.
Igy nézett ki eredetileg a konyhabútor. A fotókon látszik a szép halvány lila fal.



Az ajtókra rákerültek a díszítő lécek.



Első réteg festés után, kicsit lehangolóan nézett ki :(

A szélek halvány szűrke színt kaptak, a belső fele meg még világosabb. De az is szűrke.
Tudjátok engem is megbabonázott a Szürke ötven árnyalata. :)  No, ha nem is tudtam itt mindet felhasználni!! :))




Az ajtók felső sarkába stencillel 3d minta került, amit egy apró levendula csokorral dobtam fel. Az utóbbi szalvéta.

aztán barna waxal antikoltam a széleket és a mintát is.


Mivel Ancsa egy nagyobb levendulás motívumot szeretett volna a szemközti ajtóra, ezért úgy gondoltam festek. Amúgy is szerettem volna valami egyedit belevinni az egészbe. Már csak azon izgultam, hogy tetszik-e majd neki??

A konyha-étkező elválasztó pultja piros téglából van rakva. Természetesen az sem úszta meg a festést!




Annyira belemerültem a festésbe, hogy az ablak melletti hosszúkás ajtóra is festette három szál levendulát. Mindkét festett ajtón a virág motívumot kézzel írt illetve festett LAVENDER szöveg kíséri. Így lett teljes a kép.





Visszakerültek ideiglenesen a régi krómozott fogantyúk.

 Sajnos olyan képem nincs, amikor minden a helyén van. De nagyon bízom benne, hogy kapok a házigazdától, ha már bírtokba veszi a Provencet idéző levendulás konyháját.

Jah, és a lényeg, hogy az egészet vízbázisú lakkal zártam le, hogy jobban bírja a strapát! :)