2014. október 27., hétfő

A műhelyem

Van egy kis zúg , ahová elbújok a világ elől és alkotásnak adom a fejem. Csönd. Nincs kinti zaj, nincs rádió, tv, telefon.... csak én vagyok a festékeimmel, ecseteimmel.
Ez a kis zúg folyton változik. Itt mindent kipróbálok kedvemre. Átrendezni nincs nagy lehetőségem, mert kevés a hely , de mindig tudok betenni valami olyan bútordarabot, amit jobban ki tudok használni.
A kedves férjem és arany kisfiam csináltak nekem polcrendszert és asztalt, ahol kedvemre pakolhatok, dolgozhatok, ahol elfér a varrógép és a festőállvány egyaránt.
Nemrég szereztem egy tuti szekrényt, amibe az összes festékemet be tudom rakni! Csoportosítva! Nem mindegy ám! :)  Igaz, ha rend lenne nem találnék meg semmit :) Ez így jó nekem , ahogy van.
Ha valaki benéz egy esti órában, körülbelül ezt látja :  ÉN ülök a szoba közepén egy kiszuperált forgószéken, lábamra egy kis hősugárzó ontja  a meleget, hogy meg ne fagyjak- hisz itt az ősz, kezemben ecset, a festékpöttyöktől alig látszó asztal tele van száradó dobozokkal, ecsetekkel, festékes vizzel tele befőttesüvegekkel, a földön körülöttem nagy karton dobozok , egytől egyig nyitva, amiben szalvéták és rizspapírok sorakoznak jó esetben téma szerint ( mert legtöbbször össze vannak kutyulva) egy-két stencil leesve a földre a sok sok elhasznált papírtörlő közé és ezt az egész teret a patina és a terpentines oldószer illata lengi be . Hát nem romantikus? Ne mondjátok, hogy ti nem szeretnétek ilyen környezetben dolgozni? Én imádom!

Az ajtó, amit hat évvel ezelőtt "antikoltam" mert nekem így tetszett :) , akkor még nem ismertem szuper krétafestékeket, ezért alapozóval, zománccal és lazúrral oldottam meg.
Ez a szekrény, amit szereztem a festékeimnek. Egyelőre nincs lefestve, mert sajnos arra nincs időm :(  De egyszer biztosan lesz majd ! Addig így teljesít szolgálatot.



A többi kép magáért beszél . 








No comment !









Sok szeretettel, Zita

2014. október 20., hétfő

Családi örökségek összefésülve


Fiatal pár. A nőnek nagyon tetszik a régi kopott bútor. A férfinak  nem annyira, de elfogadja párja döntéseit. Összeszedik a család régi bútordarabjait és festésre fel! Az Annie Sloan színei közül kiválasztottuk a provancet és az old whitet és ezeket keverve , kombinálva átalakítom a szekrényeket, sőt a többi bútort is. Az egyik szekrény eredetileg is fehér zománccal volt lefestve. Az az egy hibája , hogy a teteje nem egyidős az aljával. De próbálom összhangba hozni. Az egészet old white- al festem és miután a ház asszonyának megmutattam egy pár levendulás szalvétát, mert azt szeretett volna....beleszerelmesedett egy gyönyörű romantikus rizspapírba. 





A belső felét higított provance-al kentem le, mert már nem bírtam ki, hogy ki ne próbáljam a színt és hogy passzoljon majd a másik szekrényhez is persze.  :)


A felső felét struktúrpasztával diszítettem.

Majd előbb színtelen, utána sötét waxal átkentem .



És a következő lépés már a decoupage sok  sok festegetéssel.







A diszító elemeket is sötét waxal emeltem ki.

És ilyen lett. Igaz még kicsit kopasz fogantyú nélkül.

A másik egy hagyományos konyhaszekrény A nagymama , aki 60- 70 évig használta, felnevelte mellette a gyerekeit, sőt az unokáit is. Belegondolván el sem tudom képzelni mi mindent láthatott ez a bútordarab egy emberöltőn át! Hány kedves szó? Hány családi perpatvar? hány mosoly, kacagás?, hány könny hullott , aminek tanúja volt?  tudom bolond kérdések, de így van.

Mivel nem sötét színű volt,hogy jó kopottas hatást lehetett volna elérni vele, ezért először sötétre festettem. Majd fokozatosan világosítottam.


Hagytam kopott foltokat rajta.

Majd csipkemintával diszítettem










Végül ilyen lett. A fogantyúk innen is hiányoznak. Egyelőre. Nem tudom mit szólna hozzá a nagymama? Mennyire jönne be neki a kopott stílus? Hát így változik a világ. 


András szobája 3.

Mivel várakozó stádiumban vagyok, nem tehetek mást mint megmutatom a többi bútordarabot. A fotelok és székek valamint az ágy már a kárpitosnál van. Borzasztó ideges vagyok miattuk.Végül is egy kárpitot nem cserélünk hetente. Hosszú időre kell választani. És ha nem lesz jó? Ha túl harsány lesz? Mit fogok kezdeni ? egyelőre csak kérdés kérdés után....próbálom vigasztalni magam, hogy jó lesz!!  És annak kell lennie!!!
   A bonanza íróasztal régi szerelem. Nem ugyanaz a stílus mint a többi bútor, de így átfestve ugyanarra a színre elég jól beleilleszkedik a szoba környezetébe. Sajnos, amint már említettem , ezt tudtam " megszerezni".



   Persze nem bírtam ki, hogy ne tegyek rá valami kis mintát. Így sokkal lágyabb, kicsit nőiesebb lett.Végül is magamnak csináltam :)




A következő darab egy fegyverszekrény. Igen, nem elírás! Puskákat tartottak benne. Kedves férjem bepolcozta és máris lehet berendezni. 



Egyelőre egy-két világbajnoki kupa kapott benne helyet.


A kis komód meg így alakult át.