2014. október 27., hétfő

A műhelyem

Van egy kis zúg , ahová elbújok a világ elől és alkotásnak adom a fejem. Csönd. Nincs kinti zaj, nincs rádió, tv, telefon.... csak én vagyok a festékeimmel, ecseteimmel.
Ez a kis zúg folyton változik. Itt mindent kipróbálok kedvemre. Átrendezni nincs nagy lehetőségem, mert kevés a hely , de mindig tudok betenni valami olyan bútordarabot, amit jobban ki tudok használni.
A kedves férjem és arany kisfiam csináltak nekem polcrendszert és asztalt, ahol kedvemre pakolhatok, dolgozhatok, ahol elfér a varrógép és a festőállvány egyaránt.
Nemrég szereztem egy tuti szekrényt, amibe az összes festékemet be tudom rakni! Csoportosítva! Nem mindegy ám! :)  Igaz, ha rend lenne nem találnék meg semmit :) Ez így jó nekem , ahogy van.
Ha valaki benéz egy esti órában, körülbelül ezt látja :  ÉN ülök a szoba közepén egy kiszuperált forgószéken, lábamra egy kis hősugárzó ontja  a meleget, hogy meg ne fagyjak- hisz itt az ősz, kezemben ecset, a festékpöttyöktől alig látszó asztal tele van száradó dobozokkal, ecsetekkel, festékes vizzel tele befőttesüvegekkel, a földön körülöttem nagy karton dobozok , egytől egyig nyitva, amiben szalvéták és rizspapírok sorakoznak jó esetben téma szerint ( mert legtöbbször össze vannak kutyulva) egy-két stencil leesve a földre a sok sok elhasznált papírtörlő közé és ezt az egész teret a patina és a terpentines oldószer illata lengi be . Hát nem romantikus? Ne mondjátok, hogy ti nem szeretnétek ilyen környezetben dolgozni? Én imádom!

Az ajtó, amit hat évvel ezelőtt "antikoltam" mert nekem így tetszett :) , akkor még nem ismertem szuper krétafestékeket, ezért alapozóval, zománccal és lazúrral oldottam meg.
Ez a szekrény, amit szereztem a festékeimnek. Egyelőre nincs lefestve, mert sajnos arra nincs időm :(  De egyszer biztosan lesz majd ! Addig így teljesít szolgálatot.



A többi kép magáért beszél . 








No comment !









Sok szeretettel, Zita