2017. augusztus 25., péntek

Hófehérben

A Nagymama felett eljárt az idő.Már nem tud egyedül gondoskodni magáról .De nincs ezzel semmi baj, ezért vannak a gyerekei. Csak annyi szépséghibája van a dolognak, hogy száz egynéhány kilóméterrel  odébb laknak és most a Mamának is költözni kell.
Nem ismerem, még a nevét sem tudom. Csak a jelekből próbálok olvasni , amig festegetem a szerényt.
Egy csodaszép tálaló, ami valószínű sok mindennek volt tanúja az évek  folyamán.

A Mama spórolós asszony . Több tucatnyi papírzacskó és csomagoló papír volt gondosan összehajtogatva a fiókban. Egy ritka szépségű házi áldás  és egy régi vallásos témájú karácsonyi képeslap arról árulkodik, hogy hívő ember, aki tanítatta gyerekeit. Ugyanis rengeteg vonalzót, szögmérőt találtam a másik fiókban.




A tálalóra senkinek nincs szüksége. az unokák fényképezgetik, kínálgatják, mignem eljut Hédihez is a fotó, aki pont ilyenre vágyik évek  óta.
Tavasz óta itt áll nálam. Időhiány miatt csak pár hete kezdtem foglalkozni vele. A szokásos alapos tisztítás után eltávolítottam a hiányos vasalatokat, csiszoltam, alapoztam festettem.





Először azt beszéltük, hogy másik gombok kerülnek rá, de mivel nem csavarozva , hanem fúrva voltak az eredetiek, ezért meghagytam és átfestettem. A szürke alapon fehér pőttyős gombocskák kicsit meg lettek repesztve majd fehér antikoló pasztával bekenve és lakkozva.
A kulcslyuk takarókat mivel csak antik réz színben találtam, ezért azokat is festettem.















Tisztaság, könnyedség, fiatalos báj jellemzi immár . Hófehéren folytatja életét  egy két generációval fiatalabb családnál.Csak reméjni tudom, hogy még sokáig tesz jószolgálatot és túlél még egy-két divatirányzatot :) 

2017. augusztus 23., szerda

Fésülködő

Amikor azt olvastam Erzsike levelében, hogy a Völgy utcában nézhetem meg a "delikvenst" kicsit elkezdett dobogni a szívem. Akkor volt két hónapja, hogy elköltöztünk a Völgy utcából és én olyan " ragaszkodó" típus vagyok :(  , azt hittem lelki megrázkódtatásban lesz részem, ha elmegyek a ház elótt, amiben már nem én lakok, de a kezem munkája ott van mindenen......
Na, ennyit a lelkizésről!!!   Teljesen jól viseltem, sőt már azóta többször is visszamentem, mivel a kedves kis fiatal család, aki ott lakik mindig értesít, ha véletlenül még oda megy egy-két küldemény!
Visszatérve a tükörre : egy felújítás alatt lévő rég nem lakott házban volt egy régen csodálatosnak mondott hálószoba bútor. A Copf stílusjegyeit próbáltam felfedezni rajta, amik nagyon hiányos állapotban voltak. Erzsike a lányának szánta a tükröt, teljes titoktartás mellett, meglepetés ajándék :)
Ezért nem tudtuk megkérdezni milyenre szeretné a designet.
Mivel rám volt bízva, úgy döntöttem próbálom az eredeti szép világos színét visszaadni.

 A szú nyomai elég sok helyen ott voltak....
 Az eltört fogantyúkat eltávolítottam
 Kitapaszoltam a lyukakat
 Sajnos hiányos volt rajta a diszítés

A kemény takarítás után ki lett cserélve a hátulsó lapja, valamint a lábai helyre lettek állítva.
aztán következett a tapaszolás, majd csiszolás, alapozás.
A tükör nagyon nehéz volt. Nem is értettem miért, mert a nagysága nem indokolta a súlyát. aztán amikor szétszedtem rájöttem, hogy nagyon vastag metszett üveg volt benne. Sajnos cserélni kellett, mert az évek vas foga megette.




A keretet össze kellett ragasztani. Hiányosságait pótolni.
 Az évek folyamán lerakódott por, ami bejutott a tükör és a keret közé.



A teteje jelentett még nagy kihívást!! :)  Az összes festék el lett távolítva hőlégfuvóval, majd többszörös csiszolás után úgy döntöttem nem festem , hanem próbálom meghagyni a szép fa erezetét , ezért lazúroztam.



Az volt a koncepció , hogy  egy szép világos antikolt tükröt varázsoljak belőle, ezért az AS Old Ochre szín mellett döntöttem. A csodás díszítő elemeket és faragványokat barna waxal emeltem ki, sőt a tetején lévő lazúrt is átwaxoltam .
Mivel az eredeti fogantyúkat nem tudtam visszarakni , ezért újakat , stílusában hasonlót tettem rá.
A belső fiókokat és az ajtók belső felét csipkemintával diszítettem.












Hosszú hetek munkája, de azt hiszem megérte. Már csak abban reménykedek , hogy az új tulajdonosának tetszeni fog és olyan szeretettel fogja használni, mint , amilyennel készítettem. 
Nagyon örülök, hogy ismét egy családi örökséget tudtam megmenteni.