2019. október 21., hétfő

A STÚDIÓ

Mindig van új a nap alatt! Az ember élete tele van kihívásokkal, amit meg kell oldani. Fiatalabb koromban nagyon nehezen viseltem a változásokat. Görcsösen ragaszkodtam a dolgaimhoz. A blogom mottójaként is azért használtam már évek óta a kedvenc versemből ezt az idézetet:   ...amit nem kezdhetsz el újra, csak azt szabad megsiratni" hogy szoktassam magam az elengedéshez :)
Ma már könnyebben mennek ezek a dolgok, de nem azért mert "hozzászoktam" , hanem azért mert , ahogy telik fejünk felett az idő másképp állunk az élethez, átértékelünk dolgokat.
Na, így volt ezzel az új stúdióval is.Az előző bérlemény volt, úgy alakult , hogy visszaadtuk, nehéz szívvel de érett ésszel :D megváltam tőle és azonnal tervezgetni kezdtem a másikat, otthon.
Adott volt egy helyiség , ami a padlásfeljáró szerepét töltötte be. Előtte nyitott tornác egy hatalmas pinceajtóval. A tervem az volt, hogy a külső részt téli kert szerűen beüvegezzük, majd, egybenyitjuk a belső résszel, ahová vizet be és kivezetünk, majd kis konyharészt alakítok ki elől, hátul meg egy hatalmas asztal a munkához.
Ez így leírva 4 másodperc, kivitelezve meg négy hónap.

A cél a szemem előtt lebegett

A rombolás első pillanatai, amin nem vettem részt.

Így kezdődött minden.
Igaz , megbeszéltük, hogy az üvegezés egyelőre elmarad, júliusban elutazunk 10 napra a szülőföldre, majd , ha megjöttünk nekiállunk és , ahogy sikerül , lassan , elkezdjük csinálgatni.
Erre, amikor 10 nap után hazaértünk ez fogadott:
Be volt üvegezve a folyosó!!!!
Én hírtelen azt hittem nem is otthon vagyok :D . A boldogságtól sírtam, puszilgattam a fiúkat, hogy hogy voltak képesek ezt mind a hátam mögött véghez vinni.?! 
Tény, hogy nagyon boldog voltam. 
Mindjárt belevetettem magam a munkába. Illetve tettem volna a dolgom, de még nagyon sok férfimunkára volt szükség. A plafonra lambéria került, amit fehér lazúrral előtte lefestettem
Kapott egy szigetelést is, ugyanúgy mint a padló, ahová natúr hajópadló került.
A konyhapult fölé szeletelt téglát terveztem. Meg is vettem , jó repedt, törött, rusztikus fajtát. A férjem burkolót hívott, mert nem bízott a kőműves tudásomban. A lépcsőket, már én búrkoltam ( meg is látszik) 

A falakat festettem, a téli kert padlójára linoleumot választottam. A bejárat melletti falat ahhoz diszítettem, ütött-kopott csempemintásra. 

Időközben elkészült a konyhapult
És lekerült a külső rész burkolata is.

 Az egyik oldaláról befalazott ajtóból fogas készült.


 Pár részlet a falakról








És aztán megtelt élettel.

 



2019. május 28., kedd

Hollóból hattyú

Egy nagyon kedves fiatal házaspárt ismertem meg, miközben átfestettem a konyhabútorukat. Sötét tölgy frontos praktikus kialalkítású konyha, ami a maga idejében csúcsminőségnek számított.  Tulajdonosok a házzal vették pár éve. Belakták, használták, de soha nem tetszett nekik a színe. Túl komor, sötét volt a ház többi részéhez. Elmondásuk szerint évek óta töprengtek rajta, hogy cseréljék le, de valahogy mindig el lett napolva ez a téma.
Ekkor kerültem én a képbe, így belevágtunk. Az Autentico színpalettáról viszonylag hamar és teljes egyetértéssel sikerült kiválasztani a kellemes Regency white színt. A frontokat elhoztam és saját műhelyemben festettem, az otthon maradó rész meg a helyszínen készült el.
Munka közben nagyon jó volt látni azt a számomra ideális családot, ahol két gyönyörű gyerek, egy fiú, egy lány van. Jó testvérek módjára, kihasználva a jó időt az udvaron játszanak......
Ott, ahol az apuka éppen füvet nyír, amíg az anyuka takarít. Tehát minden mint a filmeken!!! Annyira jó volt látni ! Olyan megnyugtató érzés volt náluk lenni😍. Nagyon örülök, hogy megismertem őket. 😊
Remélem ők is így vannak ezzel, főleg, hogy átváltoztattam a konyhájukat😀
Innen indultunk.









Aztán jött a festés
,










2019. május 26., vasárnap

Álomkonyha

Van olyan hölgy ismerősötök, aki nem szeretne egy álomkonyhát? Az nem én vagyok! Nekem a gyengéim a konyhák. Évekig tudom tervezgetni, ötleteket gyűjtögetni. Ez már a sokadik konyhám. Az elsőre nem is emlékszem, a második olyan kredences volt a 90 - es évek elején, amilyent mostanában sokan megmentenek.  Rövid időn belül kétszer is lefestettem. Aztán modernebbet szerettem volna.... Az fehér bútorlapból készült és arany diszítés volt rajta. Aztán telt az idő.... A következő már a 2000-es évek elején egy beépített, szürke bútorlapból készült. Aztán költözés, pár évig szedett-vedett ez-az, amit találtunk, mert gyűjtöttünk az álomkonyhára. Aztán elkészült egy csodás, antikolt vanilia színű, fa mintás munkalappal. Igaz, hogy a frontok javára lemondtam a fékezős fiókokról és minden egyéb extráról, ami számomra nélkülözhető. Csak a színhez és formához ragaszkodtam. Pár évig használtuk, aztán ismét úgy alakult az életünk, hogy megint költöztünk. Persze a konyha nem jött velünk. Na de sebaj! Megoldottuk! Ekkor már jó barátom volt a krétafesték😀. Megteremtettem az összhangot. Nekünk tetszett. Nem is volt vele semmi gond, csak a mosogatógép hiányzott. De az nagyon!!! Sokat dolgozunk, meg eszünk is és rengeteg időt vesz el egy háziasszony életéből a mosogatás. Tehát minden a mosogatógéppel kezdődött😀😀.
Vettünk egy mosogatógépet.... Na de hova tegyük? Ki kell tenni valamit... Na de mit? És honnan?
Gyorsan körülnézünk a piacon!!! És nem kellett sokáig nézelődnöm, amig megtaláltam A megfelelő használt, tölgyfa frontos konyhabútort. Mérőszalaggal felvértezve megérkeztünk a helyszínre,..... Ezt ide, ezt oda, ebből ezt levágni, ezt átalakítani, ide a tűzhely ide a mosogatógép, egy új kisebb mosogatótálca, csinálsz egy páraelszívót ( ez Levinek szólt) és kész is!!! Ugy-e milyen hamar ment? Mindez húsvét előtt egy héttel. Nagyon sokat dolgoztunk. De mivel rengeteg pinem van a Konyha táblámon, ezért konkrét elképzeléssel álltunk neki.
Évekkel ezelőtt vettem a Fabrostonnál két leértékelt beton konzolt, ragaszkodtam hozzá, hogy azokat szeretném beépíteni.
Sok, sok  tervezgetés, munkaóra, megpróbáltatás után így néz ki jelenleg, de mindjárt látjátok honnan indult.
Innen kezdődött minden. Aztán jött a kipakolás.....meg bepakolás.

Munkalap beszabása, gépek beépítése.... Ez mind mind férfimunka volt. Én csak ezek után következtem. Végre megérkezett a várva várt festék. Hiába volt az a terv, hogy, ha már minden kész akkor festek. Hát nem bírtam ki. Nekiálltam. De jól is tettem, mert, ha nem soha nem lettem volna kész. Hetekig tartott, sőt..... Még mindig nincs teljesen készen. De sajnos csak estenként tudom csinálni.
Közben megérkeztek a kiegészítők a két kamrafiók, a faragványok, konzolok. 
 Nem volt könnyű megcsinálni a tűzhely mögötti falat. A beton konzolokat ki kellett fúrni és ráfogatni egy hátlapra. Aztán hosszú tervezés után Levi megcsinálta a páraelszívót is.
 Időközben lefestettem a régi tálalót, miután az ajtókat András megjavította. A pult részét hasonlóra festettem mint a konyhapult színe.
 A fal is más színt és diszítést kapott.
 Végre helyére került a tűzhely mögötti fal és a páraelszívó.
 Az oszlopok és beépíthető kamrafiókok is a helyükön!!








Már csak az alsó takaró és a korona hiányzik. De addig is nagy szeretettel használjuk. Azért osztom meg veletek ennek a konyhának az elkészítési lépéseit, hogy megmutassam, hogy egy kis kutatással, kreatívitással, meg persze munkával (amit elfelejtünk) meg tudjuk valósítani álmainkat. 
A konyhabútor használt bútorkereskedésben vettem.
A beton konzolok: Fabrostone, Paks
A faragványok: Naturtrend, Szeged és Wish
Az oszlopok összetevői:Anro díszléc webáruház
Akonyhai kiegészítők:Sámán bútor, Baja
A festék: Edvintage, Autentico paint, Szűrös Edit
Munkalap : Obi

2019. január 18., péntek

Bonanza



Az a bútor család változatos színben és formában, amit a 70-es, 80-as években Románia exportálta a környező országokba. Szülővárosomban, Sepsiszentgyörgyön is volt egy gyár, ahol ezeket gyártották nagy sikerrel. Nagyon összetett és változatos család volt. Azt hiszem az az ebédlő garnitúra volt a legsikeresebb, ami három részes szekrényből+ asztal+6 székből állt.
Ilyen volt egyik régi jó ismerősöm anyukájának is, aki egyedül maradt a nagy családi házban, ezért úgy döntöttek gyermekeivel, hogy a nagy házat egy új építésű kisebb lakásra cserélik.
A lakás alakulásával szépen el kezdték tervezgetni a berendezést, amikor kiderült, hogy a Mama a világért sem szeretne megszabadulni Bonanza étkezőjétől!!! Hiába a csodás modern konyha... a Bonanza marad!! Emlékek kötik hozzá. Tanuja volt a több mint 40 éves házasságnak, a gyerekek születésének, lakodalmának és annyi de annyi mindennek, hogy ezt Nem szabad kidobni, lecserélni.
Itt jövök én: megoldási azt a projektet, hogy a nyitott konyha - ebédlő-nappali környezetben jól megférjeb együtt a Bonanza és az új konyhabútor.
Színmintákkal a zsebemben indultam a festék boltba, ahol színre kevertettem a matt zománcfestéket.
Nagyobb falat a pultok festése volt. Egy hétig kísérleteztek  hogy a megfelelő színt eltaláljam.



A munkalap a háttérben és és egy kis asztal, ami az első éles próbálkozás volt miután több négyzet méter bútorlapot befestettem.
Aztán a szekrényeket alapoztam Harzoval és Trikolór aqva matt zománcfestéket kétszer festettem.
P

A pult részek és az asztal festése következett.
Harzo, zománc [ bézs színű] majd egy kis színezett lakkal és flóder gumi  segítségével mintát festettem rá. Ezt száradás után Annie Sloan dark wax-al kentem át.






Próbálok szerezni képet a végleges helyén, hogy megmutassam milyen szép az új helyén új ruhájában.