2017. augusztus 25., péntek

Hófehérben

A Nagymama felett eljárt az idő.Már nem tud egyedül gondoskodni magáról .De nincs ezzel semmi baj, ezért vannak a gyerekei. Csak annyi szépséghibája van a dolognak, hogy száz egynéhány kilóméterrel  odébb laknak és most a Mamának is költözni kell.
Nem ismerem, még a nevét sem tudom. Csak a jelekből próbálok olvasni , amig festegetem a szerényt.
Egy csodaszép tálaló, ami valószínű sok mindennek volt tanúja az évek  folyamán.

A Mama spórolós asszony . Több tucatnyi papírzacskó és csomagoló papír volt gondosan összehajtogatva a fiókban. Egy ritka szépségű házi áldás  és egy régi vallásos témájú karácsonyi képeslap arról árulkodik, hogy hívő ember, aki tanítatta gyerekeit. Ugyanis rengeteg vonalzót, szögmérőt találtam a másik fiókban.




A tálalóra senkinek nincs szüksége. az unokák fényképezgetik, kínálgatják, mignem eljut Hédihez is a fotó, aki pont ilyenre vágyik évek  óta.
Tavasz óta itt áll nálam. Időhiány miatt csak pár hete kezdtem foglalkozni vele. A szokásos alapos tisztítás után eltávolítottam a hiányos vasalatokat, csiszoltam, alapoztam festettem.





Először azt beszéltük, hogy másik gombok kerülnek rá, de mivel nem csavarozva , hanem fúrva voltak az eredetiek, ezért meghagytam és átfestettem. A szürke alapon fehér pőttyős gombocskák kicsit meg lettek repesztve majd fehér antikoló pasztával bekenve és lakkozva.
A kulcslyuk takarókat mivel csak antik réz színben találtam, ezért azokat is festettem.















Tisztaság, könnyedség, fiatalos báj jellemzi immár . Hófehéren folytatja életét  egy két generációval fiatalabb családnál.Csak reméjni tudom, hogy még sokáig tesz jószolgálatot és túlél még egy-két divatirányzatot :)