2014. március 15., szombat

Paradis

ALKOTNI VALAMI MARADANDÓT! - állandóan ez foglalkoztat. Nem tudom mi vagy ki lehettem az előző életemben, de folyton maradandót akarok alkotni és betegesen vonzódom a kövekhez, ami ugy-e , szintén az állandóság jelképe.De az is lehet, hogy csak simán én voltam Vilma Flinstone! :))
Mindenesetre 2006-ban is elkapott egy ilyen " tenniakarás" hullám és készítettem egy kb. 100x60-as üveglapra egy faliképet, amit a pusztahencsei Teleház előterébe akasztottunk fel.
Úgy jellemezném, hogy egy kicsit elvont, kicsit színes...az akkori lelkivilágomat tükrözi. Én akkor a Paradis nevet adtam neki. Van rajta hegy, víz, virág. Minden , ami nekem kedves. Kicsit próbáltam utánozni a Tiffany vonalat, azért a szögletes megosztások. Egyszóval azt mondanám , hogy olyan "fiatalkori Zitás".
Minden mozzanatot megörökítettem ( szerencsére), ezért meg tudom osztani veletek.
    Első lépésként fogtam egy egész ív fehér pergamenpótló papírt és rárajzoltam az elképzelésemet.
Ha jól emlékszem pár napba került, mire a terv megszületett.


Aztán fekete kontúrozóval átrajzoltam az üvegre.

Előszedtem a használni kívánt festékeimet és elkezdődött a színezés. Használtam vízbázisú és oldószeres üvegfestékeket egyaránt, vigyázva, hogy ne keverjem össze őket, mert az nem tett volna jót a képnek!:)


........első teremtés a fény volt.....

........aztán kerekedett ki az égbolt.....


.....  zsendült a növényi élet....



Mivel csak estenként volt időm festegetni, ami nem egy hálás dolog a csillogó üveglap és a fényes festékekkel, ezért körülbelül egy hét után tartottam itt.


Már fele sincs vissza!!!!

ÉS KÉSZ !

Elkészültem vele.

Itt már fel van függesztve a rendeltetési helyén




Ma, így néz ki.