Mindenesetre 2006-ban is elkapott egy ilyen " tenniakarás" hullám és készítettem egy kb. 100x60-as üveglapra egy faliképet, amit a pusztahencsei Teleház előterébe akasztottunk fel.
Úgy jellemezném, hogy egy kicsit elvont, kicsit színes...az akkori lelkivilágomat tükrözi. Én akkor a Paradis nevet adtam neki. Van rajta hegy, víz, virág. Minden , ami nekem kedves. Kicsit próbáltam utánozni a Tiffany vonalat, azért a szögletes megosztások. Egyszóval azt mondanám , hogy olyan "fiatalkori Zitás".
Minden mozzanatot megörökítettem ( szerencsére), ezért meg tudom osztani veletek.
Első lépésként fogtam egy egész ív fehér pergamenpótló papírt és rárajzoltam az elképzelésemet.
Ha jól emlékszem pár napba került, mire a terv megszületett.
Aztán fekete kontúrozóval átrajzoltam az üvegre.
Előszedtem a használni kívánt festékeimet és elkezdődött a színezés. Használtam vízbázisú és oldószeres üvegfestékeket egyaránt, vigyázva, hogy ne keverjem össze őket, mert az nem tett volna jót a képnek!:)
........első teremtés a fény volt.....
........aztán kerekedett ki az égbolt.....
..... zsendült a növényi élet....
Mivel csak estenként volt időm festegetni, ami nem egy hálás dolog a csillogó üveglap és a fényes festékekkel, ezért körülbelül egy hét után tartottam itt.
Már fele sincs vissza!!!!
ÉS KÉSZ !
Elkészültem vele.
Itt már fel van függesztve a rendeltetési helyén
Ma, így néz ki.