2017. május 7., vasárnap

Újrakezdés

Lassan egy éve, hogy eltűntem. Nekem nem tűnt ilyen hosszúnak , mert tele volt fordulatokkal, eseményekkel és rengeteg munkával.
Tavaly nyáron, miután a gyermekem újra köztünk él és dolgozik a párjával együtt- el kezdtünk gondolkodni a házunk eladásán. Tudatosan készültünk rá évek óta. Felújítottuk, szépítgettük kívül -belül. Az udvar, a tó már rendesen "beállt",  ( ITT olvashatsz róla)gyönyörűek a növények, szóval egy szónak is száz a vége : elkészült. Úgy, ahogy nekünk tetszett. Minden a két kezünk munkája által lett olyan , amilyen. Erre büszkék vagyunk és ezért is okozott számomra akkora gondot az eladás.
Miután a családi kupaktanács összeült és eldöntöttük, hogy feladunk egy hírdetést, ami meg is történt....én attól fogva enyhén búskomorságba estem. Bárhová néztem, mindig az jutott eszembe, hogy itt fogom hagyni.....Nagyon sokat sírtam, persze legtöbbször, amikor egyedül voltam. Nem akartam a családomat is kiborítani az örökös nyavalygásommal.
A meghírdetés és elköltözés közt három hónap telt el. Szerintem elég jó időt futottunk!
Ebben benne volt az új otthon keresése :) , ami nem kis feladat!
Hogy miért pont azt választottuk és miért pont ott, azt a következő bejegyzésben írom!
Addig meg pár fotó, hogy mit is sajnáltam annyira :(
A Papa  szobájának ablakát....
A konyhabútort....

 A teraszon a falfestményt.....
 Az udvart.................. :(
 A sok virágot.....
És mivel bútorokat is szerettek volna a vevőink, ezért a kanapét.....

 ....a könyvesszekrényt.....és még pár apróságot, amiért sajgott a szívem.