Az egész ott kezdődött, hogy András nagyfiam külföldön vállalt munkát egy időre és üresen maradt a szobája. Az űr amit hagyott maga után az meg leírhatatlan egy anya számára. Hát én egyre gyakrabban használtam a szobáját. Elfoglaltam az íróasztalát, egyre többször felejtettem magam a kis szobájában sajnálgatva saját magam. Így születnek a korszakváltó gondolataim. Most éppen arra gondoltam, hogy átalakítom a szobáját. Na, nem olyanra mint ami neki tetszik, hanem olyanra ami nekem tetszik. Megvalósítom egy gyerekkori álmom. És szó szerint gyerekkori.
Mintha most is látnám Benkő tanár néni nagypolgári házát, ami a mi kis házunkkal szemben volt abban a háromszéki kis faluban, ahol felnőttem. A Benkő kúriát, ahogy mindenki hívta annak idején, nagy gyümölcsös kert , rengeteg örökzöld és két óriási hársfa vette körül. A tanár néni, aki már akkor nagyon öreg volt, rekedt hangon kiabált mindig velünk gyerekekkel, amikor megpróbáltunk nyári almát lopni a rozzant kerítés mellett. Az maradt meg bennem, hogy nagyon szigorú volt, erélyes és nagyon megkövetelte a tiszteletet. Csak kezicsókolomot szabadott neki köszönni, ha vasárnap reggel a szegődött tejet én vittem át neki,Sajnos csak a konyha ajtóig mehettem. Nem engedett betekintést a magánéletébe. Pont ezért volt számomra annyira titokzatos. A konyha mindig hideg volt és rothadt alma illata lengte be a teret. Még egy kis szobájába be lehetett látni az udvarról, ami keskeny volt, telis-tele könyvekkel. Ott szokott üldögélni egy hatalmas fotelban , kockás pokróccal betakarózva és olvasgatva. DE az utcai szoba!!! az volt ám a gyönyörűség! Egyszer, talán kétszer láttam az utcáról bekukucskálva, amikor a takarítónő kinyitotta a zsalugátereket és az ablakokat ( talán egy évben egyszer ? ) Hát képzeljétek, gyönyörű szürke-fehér bútorokkal volt berendezve. Én, egyszerű falusi gyerek olyant még soha nem láttam! Számomra a bútor zöldre festett konyhaszekrényből és sötét színű szekrényekből, toalett szekrényből, dupla ágyból állott. Hát akkor az a gyönyörű szürke számomra a menyországot jelentette. Borzasztóan tetszett. Az évek folyamán sokszor eszembe jutott és sokszor még álmodtam is abban a házban, Álmomban mindig maradt egy két kinyithatatlan ajtó. De a szürke szobába mindig be tudtam menni.
Ennyit az előzményekről. Amióta megtaláltam az Annie Sloan festékeit szerelmes lettem a Paris grey-be. Tudtam, hogy valami okból nálam az a nyerő.
El kezdtem gyűjtögetni a régi típusú bútorokat és amikor már elég összegyült nekiláttam a festésnek, átalakításnak.
Próbálok pár képet keresni a régi szobáról. Mert olyan gyorsan szétkaptam, hogy elfelejtettem lefényképezni :(
Tudnotok kell, hogy amikor hat éve beköltöztünk ebbe a házba a gyermekem kívánsága volt a sötétbarna tapéta, a sötétbarna padló.... sokat vitáztunk rajta, végül én engedtem, mert nem akartam a saját elképzelésemet ráerőltetni. Annyi kompromisszumot kötöttünk, hogy a sarkokat megvilágosítottuk drapp csíkos tapétával.
Végül is a világos fenyő bútorokkal nem volt rossz az összhatás. Csak az, hogy a sok könyv és a táncos ereklyék, amit büszkén rakott ki mindig porosak voltak, az engem , mint "takarítónőt" nagyon idegesített.
Tehát a tervek megszülettek. A párom támogatott mindenben. Már csak a festék hiányzott.
Ezt a csodás kis asztalkát sajnos elég nagy sérüléssel a tetején sikerült megszerezni.
Az íróasztal az, ami stílusában különbözik a többi darabtól, de sajnos csak ezt tudtam megszerezni elérhető áron. Majd ha átfestem csodás lesz :) Én már látom lelki szemeimmel.
Ezekre a rózsagyökér tetejű asztalkákra majd lámpák kerülnek.
És a szekrény!! Meghatározó darabja lesz a szobának.
a kis komód a tv-t fogja majd tartani :)
A helyzet az, hogy nem lehet mindent, amit szeretnék. Tudjátok addig nyújtózkodj, amig a takaród ér, vagy amig ki nem nyúlsz :)
Tehát a padló meg a fal marad. Ahhoz kell igazítanom a dolgaimat. Nem tudok most még egy tapétázást bevállalni, ezért csak annyit tehetek, hogy a sarkokban a bézs tapétát átfestem fehérre.
Ilyen volt.
Ilyen lett
És elkezdődött a festegetés
A nagy szekrénnyel kezdtem. Beállítottuk a szoba közepébe és nekiláttam a Papa nagy bánatára. Neki ez a szekrény így gyönyörű és el sem tudja képzelni milyen lesz lefestve? hogy áll meg a festék a lakkon? Stb. stb.....
A színek kombinációjánál a férjemre hallgattam. Igaz ő kicsit még bonyolította volna, de nekem elegem volt a maszkolásból :)
A gyönyörű koronát úgy festettem, hogy kikandikáljon a sötét szín.
Az egész felületet paris grey , tehát szürkére festettem, kétszer, majd rámentem fehérrel a díszítő elemekre. Nem akartam nagyon koptatott hatást. Ez nem az a stílus!
A díszlécek fehérre festése jó kis munka volt :) Elég sokáig tartott.
De elkészült!!
És már csak a belső rész lefestése volt vissza. Hatalmas felület, amit kétszer végig kellett járni.
Itt látszik a különbség az első és a második réteg között. Erre a felületre nem ASCP -t használtam, hanem Cellkolor , vizes bázisú selyemfényű zománcfestéket.
A polcokat is lefestettem,
és elkészült, már csak az ajtót kell visszaszerelni.
Mivel a sok könyv eddig a földön volt, ezért hamar bepakoltam őket három sorban egymás mögé. Persze tudom, hogy nem elég átláthatóak, de sajnos nem olyan gyakran nyúlunk hozzájuk.
Folyt.köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése